Egy ló lovas nélkül is ló, de egy lovas ló nélkül csak egy egyszerű ember

Lovak~Lovak~Lovak

Dallos Zsófia
Egy családi hagyomány folytatódik

„A díjlovaglás célja a ló szervezetének és jó viselkedésének harmonikus kifejlesztése. A lovat egyidejűleg nyugodttá, engedelmessé és figyelmessé kell tenni, valamint a ló és a lovas között tökéletes összhangot kell teremteni. Ilyen körülmények  között a ló figyel, bízik lovasában és szívesen engedelmeskedik neki”
                                         /Nemzetközi Lovas Szövetség /

Ez a néhány mondat nyugodtan beleillene a görög Xenophonnak, - a díjlovaglás művészete első tudományos elméleti művelőjének – több mint 2300 évvel ezelőtt írt munkájába, és ezek az alapelvek azonosak Dallos Zsófiára, hazai díjlovassportunk első számú versenyzőjére is.

Joggal tekinthetjük a Dallos házaspárt szerencsés embereknek.
Dallos Bea, sportágában, a díjlovaglásban, szép sikereket ért el, férje Dallos Gyula, az egyik legismertebb magyar lovas sportoló, eredményeinek köszönhetően a díjlovas sportágban az egyik legnagyobb sztárként tisztelik, itthon és külföldön egyaránt.
Ezek mellett a sors kegye, egy olyan gyermekkel ajándékozta meg kettőjüket, aki testben és lélekben is örökölte azt a lószeretetett, és tehetséget, ami alapján egyengethetik és segíthetik Zsófit, aki szülei példáját követve, szintén a díjlovaglással kötelezte el magát.
Zsófi szülei példájából kiindulva egy nagyon fontos oldalról közelíti meg a lóhoz való kapcsolatát, a lóval való foglalkozást. A ló egyéniségét, és gondolkodását figyelembe véve, társként kezelve készteti az együttműködésre. Ebben a sportágban nagyon fontos az elméleti felkészültség, és itt a legintenzívebb és a legmeghatározóbb a lóval kialakított személyes kontaktus. Dallos Zsófia másképpen gondolkodik a lókiképzésről, és a versenyzésről, mint általában ez a hazai gyakorlatban jelen van. Célratörő, olyan szakmai irányú idomítással, ahol a testi felépítés fokozása olyan gimnasztikára épül, ahol a lófeje, a ló lelke, nem sérülhet.
Kitartásának, felkészültségének, eredményeinek köszönhetően jelenleg a legeredményesebb hazai díjlovas sportoló, ezek mellett, több kiemelt és rangos nemzetközi verseny győztese, illetve előkelő helyezettje.

Dallos Zsófival otthonában, Dunakeszin, családi körben kezdtük a beszélgetést. Dalloséknál a családi harmónia, a szeretett és az egymás iránti tisztelet meghatározóan végigkíséri életüket, tevékenységüket, sikerüket a sportban, ami egy különleges életforma. Mindannyiuknál érződik, hogy nagyon fontos számukra a családi háttér, ami alapja az eredményeiknek, a sikereiknek, ami alapján kerülhettek sportágukban a világ élvonalába.
- A 2005. évet életem legsikeresebb évének tekinthettem, hiszen először nyertem Díjlovagló Világkupa fordulót, másodszor Magyar Bajnokságot, ezek mellett valamennyi versenyemről győzelemmel, vagy szép helyezéssel térhettem haza – kezdte a beszélgetést az előző versenyév eredményeiről Dallos Zsófia. - Ehhez nagyban hozzájárult, hogy két nemzetközi szinten versenyző lóval is rendelkezem, amely közül, a 8 éves Druppy kiemelkedő képességgel bír.
Az előző év első versenyén, márciusban, Varsóban világkupa liga döntőn vehettem részt, ahol az összesítésben a 8. helyet értem el. Májusban, a sóskúti CD13 verseny emlékezetes volt számomra, mert  Druppy először állt rajthoz nemzetközi szintű versenyen, és a Szent György díjban rögtön egy harmadik helyezést értünk el. Leonardó is jól szerepelt, ő is két második és egy harmadik helyezéshez segített hozzá. A júniusi Lipicai Világkupa forduló döntőjében Druppyval 3. , Leonardóval a 6. helyen végeztünk, A következő Világkupa fordulón, Brnoban, Druppy és Leonardó a 4. helyezéshez, míg a júliusi Lengyelországi fordulóban mindkét lovam a győzelemhez segített hozzá. Druppy a Szent György díjban, Leonardó a Világ Kupa döntőben végzett első helyen. Ezen a versenyen mindkét lovam minden számban szalagot kapott, Druppy 2., és 3., Leonardó egy 4., helyezést gyűjtött be. A szlovákiai Topolciankyban, - két győzelem Druppyval a CDI kategóriájlú versenyen.
A Magyar Bajnokság aranyérme mellett, amit Leonardóval értünk el, Druppyval aranyérmesek lettünk a Nehéz Osztályban, és a jövőre nézve biztatóan tehetséges, Agrokomplex Faradayvel pedig a Könnyű Osztályban nyertünk.
Az év második fele szintén jól folytatódott, a csehországi Marianske Lazne Világkupán Druppyval 3., 4., Leonardóval  két nyolcadik helyezést, majd az ausztriai Piberben, a CD13  versenyen, Druppyval 6., 5., 4.,  Leonardóval a 9., helyen végeztünk. A máriakálnoki CD13 versenyen Druppy két első és egy második, Leonardó a döntőben 5. helyezéshez segített hozzá. A 2005 versenyévad utolsó nagy versenyén, a kaposvári Világkupán, Druppyval 6., 4., 3., Leonardóval 5., illetve a döntőben 6., helyet érdemeltük ki. Ezzel a teljesítménnyel vezetem a Világkupa versenysorozat Közép – európai ligáját, ami alapján ismét indulhatok márciusban, Varsóban, a liga döntőjében.
Jól sikerültek az Országos Minősítő versenyeim, ahol folyamatosan 4 lóval versenyeztem.

- Milyen lovakkal dolgozol és melyek ezek legfontosabb jellemzői?

Leonardo 12 éves hannoveri sötétpej herélt Lanthan/Wenzel,
Agrokomplex Faraday 7éves pej oldenburgi herélt Flemmingh/Inschallah,
Robin Hood  9 éves s.pej osztrák tenyésztésű herélt Roy Black/Chromatic xx,
Druppy 8 éves sárga szlovák tenyésztésű herélt Casanova/Duellano II,
Sanford 8 éves fekete hannoveri mén Singular Joter/Espri
- Leonardót, Agrokomplex Faradayt, és Robin Hood-ot  korán, szinte csikókoruk óta lovagolom. Druppy 5 éves, Sanford pedig 6 éves volt, amikor hozzánk került. ők ketten ugrólóként kezdték sportpályafutásukat.
Leonardó az első ló, amit édesapám instrukciói alapján én képeztem ki egészen a nagydíj szintig, igazi egyéniség, aki nem könnyen kezelhető.
Speciális úton lehet csak kantározni, és nem szereti a hevedert sem. Kézen nem lehetett vezetni, ezért 7 évesen ki kellett heréltetni. Emellett okos, nagyon hamar megtanulta a nagydíjas feladatokat is. Druppyval a kezdetén voltak nehézségek, mert nagyon túlfűtött és robbanékony. Mára a lovaglás, a sok munka hatására sokat javult, de még mindig óvatosan kell iovagolni, mert mindent előre akar csinálni. Faraday-el a felülésnél voltak gondok, amik időnként leeséssel is társultak. Tehát minden lovam kedves, de ugyanakkor erős egyéniségűek. Minden lovat naponta lovagolom, és ezeken kívül még egy-két lovat, amelyek nálunk vannak képzésen.

- A 2006 – os  év milyen célkitűzéseket jelent számodra ?
- Jövő évi legfőbb tervem az aacheni Világjátékokon részt venni, és eredményesen szerepelni, ahová a kvalifikációm már meg van. Szeretnék eredményesen szerepelni a nemzetközi és a Világkupa versenyeken is, Druppyval és Leonardóval. Szeretném a Magyar Bajnoki címemet megvédeni, valamint Agrokomlex Faraday-t a nemzetközi versenyeken is bemutatni.

- A versenyzés mellett mivel foglalkozol, ami kötődik a sportágodhoz?
- A versenyzés mellett már vannak saját tanítványaim is. Utolsó éves hallgató vagyok a Testnevelési Egyetem szakedzői szakon, és tanítom a díjlovaglás szaktantárgyát az Egyetem Lovaskultúra szakán.

- A sport és a sporthoz kapcsolódó tevékenységeid mellett hogyan telnek a hétköznapjaid?
- Ezen a szinten való helytállás igen sok felkészülést, munkát igényel.
A sok verseny és az utazások miatt, szinte alig van szabad időm. De, baráti összejövetelekre, moziba, és időnként horgászni azért eljutok.

- Hogyan látod a díjlovaglás hazai és a nemzetközi helyzetét, és ki az, akit példaképedül választottál?
- A díjlovaglásban ugyan úgy, mint a többi sportágban egyre magasabb a nemzetközi szint, egyre magasabbra teszik a világversenyek kvalifikációs követelményeit, egyre nehezebb bekerülni a legjobb lovasok közé. Miután technikai sport, így folyamatosan fejlődik, alakul, egyre magasabb szinten művelhető. Itthon kevesen akarnak és tudnak magasabb szintre kerülni, viszont több a fiatal tehetséges lovas, egyre több a nemzetközi szintű ló. Pédaképem, édesapám Dallos Gyula.
Amit eddig elértem, abban nagyon sok munka, tanulás és kitartás van. Ezekben meghatározóak a szüleim érdemei. Segítségük, példamutató gondoskodásuk nélkül, ezen a szinten ilyen eredményeket nem érhettem volna el, ami valóság, és azt hiszem ez a jövőre is meghatározóan fontos lesz.

Stöckler Ingrid

Hazánk lovassportjának fejlődése abban is lemérhető, hogy egyre nagyobb számban vesznek részt fiatalok a lovasszakágak versenyein. Szívet melengető látvány a sok üde arc, a finom kezek, a még kötöttségmentes, elasztikusan hajlékony izom és testmozgás. Az új évezred kezdete arra inspirált, hogy feltétlenül egy sportpályafutásában most induló fiatal reménység bemutatásával indítsam rovatunkat.

Stöckler Ingrid tökéletesen megfelel ezen kívánalmaknak, sőt ráadásul a "mi gyermekünk", hiszen első versenyzése pillanatától a Magyar Lovas Kör tagja. Személyes élményem, hogy 1999. márciusában Százhalombattán, díjugrató kupasorozatunk első fordulóján én adtam át neki különdíjunkat, mint a versenyszám legfiatalabb résztvevőjének. Az akkor még alig múlt 12 éves kislány két év elteltével szorgalmának, kitartásának, szüleinek és edzőjének köszönhetően hatalmas fejlődést és kiváló eredményeket ért el. Mindezekről kérdeztem őt szokásos napi 4- 5 órás edzése után.

1986. szeptember 29-én születtem Budapesten. Szüleim jóvoltából már öt évesen póniló-tulajdonossá válhattam. Harmonikus társkapcsolatunk egy életre megalapozta kötődésemet a lovakhoz. Első nagy lovam tanított meg igazán lovagolni 8 éves koromban. Az öreg szürke után egy sárga Moha nevű lóval kezdtem el a díjugratást. Smith Csilla oktatásának köszönhetően értem el sportpályafutásom első nagy pillanatához, mely egyúttal első sikerélményemet is jelentette. Mindez 1999 tavaszán történt Kovács Miklós tanyáján, az MLK kupasorozat versenyén, ahol a VI. lettem a mezőny legfiatalabbjaként.

ősztől már Ákos Ajtony vezetésével folytattam edzéseimet és hála neki a tavalyi évben elért sikereimért. Három saját lóval küzdöttem végig a versenyidényt. Siófokon, Debrecen-Pallagon, Létavértesen, Simonpusztán, Százhalombattán, Szolnokon szerepeltünk, illetve a Budapest Bajnokságon, és az év végén induló BLK válogató versenyein indultam kedvenceimmel a B2, B3 és A1 szintű versenyosztályokban. Létavértesen az Általános Iskolás Tanintézetek Országos Bajnokságán egyéni összetettben a III. helyen végeztem, míg a military versenyszám csapatbajnokságában csapattársammal, Lukács Edinával lettünk bronzérmesek, az őzike SE színeiben. Mohácson a Díjugrató Ifjúsági Országos Bajnokságon értünk el hasonló helyezést.

Azt, hogy eddig eljutottam szüleimnek és "atyai" edzőmnek, Ákos Ajtonynak, a tökéletes embernek és edzőnek köszönhetem. Naponta 4-5 órát edzem, melyet szünnapok beiktatása nélkül végzek. Mindezt természetesen csak iskolaidő után tehetem és így este nyolc óránál hamarabb nem tudom elkezdeni a tanulást, felkészülést a következő iskolanapra.

A XXII. kerületben megkaptam az "Év tanulója és sportolója" kormánykitüntetést, melyet a 2000. évben elért sporteredményeimért és az általános iskola mind hét évfolyamában megszerzett kitűnő tanulmányi eredményemért adományoztak. Idén fejezem be az általános iskolát, majd biológia szakos gimnáziumban folytatom a tanulást a végcélig, hogy állatorvos lehessek.

Eddigi rövid versenyzői múltam alapján elmondhatom, hogy a versenyek hangulata, a lovak elhelyezése és az elszállásolás ok minősége színvonalában - kiemelve Létavértest - számomra megfelelő volt. Ami viszont hiányos és fájó az a kezdő versenyzők díjazásának, és ezáltal sikerélményének a hiánya. Mi természetesen nem pénzdíjakban gondolkozunk, de a felnőttek mérhetetlen pénz és tárgyjutalom csillogása mellett - tisztelet a kivételnek - az ifiknek még sokszor szalag sem jut, vagy éppen a helyezéstől eltérő színű díjszalagot kapunk ami a maradékokból megmaradt. Ezzel együtt elmondhatom, hogy kapcsolatom lovaimmal minden fáradtságot, esetleges keserűbb élményt kárpótol.

Boldog érzés tölt el, mikor egy-egy verseny után a szeretteim, barátaim, sporttársaim, tanáraim, iskolatársaim, és sorolhatnám még a sok kedves embert csörögnek érdeklődő telefonok és kapom az őszinte gratulációkat vagy éppen a bíztató szavakat. Célom, hogy aranyjelvényes sportoló legyek, ami záloga, hogy pár éven belül eljuthassak az EB-re. Az álom természetesen egy olimpiai részvétel, ami függ attól, hogy egyáltalán képességem eléri-e majd ezt a szintet, másrészt találok-e olyan támogatókat, akik -lóanyagban, felkészítésben és sorolhatnám az ehhez szükséges feltételeket - biztosítanák az óriási pénzösszeget igénylő támogatást. Szüleim segítsége is véges, melyet csak egy bizonyos határig fogadhatok el. Nem egyedi ezen a téren a helyzetem, hiszen több alkalommal is találkozom olyan korombeli sporttársakkal, kiknek tehetsége és kitartása kifogástalan, de a lovassport komoly anyagi követelései gátat szabnak további pályafutásuknak.

Jelenlegi feladatomnak tekintem, hogy családom, edzőm és magam eddigi összehangolt erőfeszítéseinek köszönhetően elért biztató eredményeimet további kitartó kemény munkával fényesítsem.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 1
Heti: 23
Havi: 87
Össz.: 35 428

Látogatottság növelés
Oldal: Híres lovasok
Egy ló lovas nélkül is ló, de egy lovas ló nélkül csak egy egyszerű ember - © 2008 - 2024 - lovascsaj.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »