Egy ló lovas nélkül is ló, de egy lovas ló nélkül csak egy egyszerű ember

Az emésztőszervek betegségei

A ló rendkívül gyakori megbetegedései. A gyomor és a bélcsatorna elváltozásai okozzák a legtöbb veszteséget.  A számos élettani és anatómiai hajlamosító tényező közül kiemelkedő a ló meteorológiai változásokkal szembeni érzékenysége (kifejezett frontérzékenység, a has lehűlésének jelentősége stb.), továbbá a béltraktus anatómiai viszonyai és elmozdulásokat megengedő rögzítettsége. A hosszú vékonybelek is viszonylag szabadon elmozdulhatnak a hasüregben, de fokozottan vonatkozik ez a hatalmas teriméjű vastagbelekre (vakbél és remesfekvetek), amelyek lényegében egyetlen ponton vannak felfüggesztve a gerinctájékon. E felfüggesztési pont körül a vastagbelek könnyen elmozdulhatnak, emiatt rendellenes helyzetben könnyen megszorulnak, beékelődnek, szögbe törnek, illetve saját tengelyük körül megcsavarodhatnak. A ló hasi fájdalmakat viselkedésének megváltozásával azonnal jelzi: nem eszik és enyhébb-súlyosabb kólikás nyugtalanságot, mutat. (A kólikás nyugtalankodásnak természetesen oka lehet minden hasi fájdalom, így pl. a húgy- és nemiutak betegségei is!). Annak ellenére, hogy a ló leginkább felügyelet alatt tartott háziállatunk, és tünetek ritkán kerülik el a figyelmet, az emésztőszervi betegségek mégis gyakran okoznak elhullást. Ennek oka a késedelmes, ill. szakszerűtlen kezelés, a lelkiismeretlen várakozás és a lótartók tájékozatlansága, nem eléggé köztudott, hogy a ló hasi sebészete utóbbi évtizedekben óriásit fejlődött, és számos bélhelyzetváltozás, bélelzáródás stb. – megfelelő felszereltségű klinikán – jó eredménnyel operálható. Ennek feltétele azonban, hogy a ló azonnali szakszerű helyszíni ellátás után a lehetőségekhez képest jó állapotban kerüljön klinikára. Néhány órás késés már végzetes lehet! Alapszabály, hogy ha a ló azonnal adott szokásos görcsoldók (20 ml Algopyrin + 20 ml NO-SPA iv.) hatására már nem vagy csak átmenetileg nyugszik meg, akkor alapos kivizsgálás szükséges, és gondolni kell a bélhelyzetváltozás lehetőségére is. Az elsősegély-jellegű vizsgáltatok és beavatkozások (pl. rektális vizsgálat, orrnyelőcsőszonda-levezetés, vakbélfej-szúrcsapolás, a vérkeringés támogatása stb.) elvégzése, továbbá a kólikás ló folyamatos állatorvosi felügyelete, kezelés elengedhetetlen igény az állatorvossal szemben. A nyugtalankodó lovat kímélni kell, túlzott mozgatás, „meghajtás” gyakran káros, sőt végzetes. A ló vergődését, hempergését kíméletes jártatással kell megakadályozni. Ha nyugodtan fekszik, hagyni kell pihenni. A tünetek folyamatos figyelemmel kísérése (pl. láz, a kötőhártyák és a szájnyálkahártya állapota, a bélsár, a vizelet, a bélgázürítés, a has terimeváltozásai, sőt a pulzusszám változásainak vizsgálata) a tulajdonostól is elvárható. Az emésztőszervi eredetű, kólikás betegségek legnagyobb része megelőzhető a ló szakszerű elhelyezésével, a rendszeres használattal, a kifogástalan minőségű és a megfelelő mennyiségű lónak való takarmány szinte percnyi pontosságú etetésével és a megfelelő mennyiségű, időben adott ivóvízzel. A leggyakrabban tartási, takarmányozási okokra visszavezethető emésztőszervi megbetegedéseket, nagy számuk miatt a kézikönyv csak részben és változatosan tárgyalja.

A száj és a nyelv gyulladása. Leggyakrabban vegyi vagy mechanikai hatásokra alakul ki, ritkábban betegségekhez társul (pl. lóhimlő, lépfene, mirigykór, a száj baktériumos fertőződései stb.). A gyulladás legtöbbször a nyálkahártya legfelső rétegét érinti, de előfordul göbös, hólyagos, fekélyes stb. forma is. Mindig tisztázni kell az alapbetegséget. Szövetizgató szerek (festék, mosószer, csípős kenőcs pl. jódkáli, bliszter stb.), egyes növények (pl. boglárkafélék, foltos bürök stb.), rovarok (egyes hernyók szőrei) vagy rosszindulatból, szándékosan a szájba jutatott maró anyagok (pl. pirospaprika, torma), illetve fogkopási rendellenesség (csipkés, ollós stb. fogkopás) állandó izgató hatására kialakul a szájgyulladás. Mindig a kiváltó okok megszüntetése az első teendő. Ezután kipirult, gyakran bűzös bevonattal fedett szájnyálkahártyát kamillateával, híg hipermangán- vagy trypaflavin-oldattal kell rendszeresen öblögetni. Legtöbbször önmagában elegendő ez, még akkor is, ha már a nyelv, az íny, a pofa és a kemény szájpadlás nyálkahártyája is beduzzadt. (Ez utóbbit nem szabad felvágni.) A fogsor és a pofa közé vezetett gumicsövön át lassú, folyamatos sugárral kell a szájat öblíteni. A gyógyulás általában egy héten belül bekövetkezik. A nyelvben vagy közelében kialakuló tályogot sebészi úton kell feltárni, esetleg légcsőmetszésre is sor kerülhet (állatorvosi feladat!).

A fültő alatti nyálmirigy gyulladása. Oka lehet a mirigy kivezető járatának (Stenon-vezeték) száj felőli fertőződése vagy elzáródása, a mirigy zúzódása pl. a kantár nyomása, vagy a hátasló fejének gyakori erős beszegése, ill. az „egér” (a duzzadt mirigy) kuruzslásból végzett megzúzása miatt. A meleg, fájdalmas duzzanat a fül tövétől a toroktájékig terjedhet, nehezített rágást és nyelést, nyálzást, hörgést és nehezített légzést okozhat! A parotis elgennyesedhet, a tartalma a szájüreg vagy a bőr felé feltörhet. Ha hideg, majd meleg borogatásokra, illetve antibiotikum-terápiára nincs javulás, akkor a mirigy sebészi feltárása szükséges.

Az áll alatti nyálmirigy gyulladása. Hasonló tünetekkel járt, mint a parotitis, de a duzzanat az állkapocs szögleténél található, és a szájfenék a nyelv alatt kocsonyásan beszűrődik. Oka általában a mirigy vezetékének fertőződése, elzáródása. Kezelése a parotitisével azonos.

Torokgyulladás. A lovak gyakori betegsége. Mechanikus hatások (pl. durván végzett fogreszelés, orrnyelőcső-szondázás), maró, izgató anyagok, de legtöbbször baktériumok és vírusok hatására alakul ki, különösen, ha az ellenálló képesség csökken. A ló lázas, nem eszik, fejét mereven előrenyújtja, a toroktájék duzzadt, a nyelés nehezített, fájdalmas. A torok (a gégefedő, a lágy szájpadlás, a nyelv gyökere) duzzanata miatt a takarmány egy részét a ló nem tudja lenyelni, és azaz orron keresztül visszafolyik (regurgitálás). Köhögéskor az állat orrán és száján át nyál, váladék és takarmányrészek egyaránt ürülnek. Friss esetekben hideg, később felmelegedő borogatások, antibiotikum- és szulfonamidkezelés mellett a lovat – a félrenyelés elkerülése céljából – a gyógyulásig földről kell etetni és itatni. Ha az állat egyaránt nem tud nyelni, mesterséges táplálása indokolt (iv. és végbélen átadott folyadékpótlás, szondán átadott híg, ívós takarmány).

A nyelőcső görcse és eltömődése. A nyelőcső görcse a nyelőcső gyulladásának, eltömődésének és tetanusznak lehet a tünete, de előfordul ideges természetű lovakban nagyobb falat lenyelésétől is. A görcsös szakasz előtt a nyelőcső bal torkolati barázdában a nyáltól, takarmánytól kitágul. A görcs percek alatt spontán oldódhat, de kiújulhat. A szokásos görcsoldók hatásosak. A nyelőcső eltömődésének általában szálas takarmány, répa, alma stb. okozza legtöbbször a nyak alsó harmadában. Az elzáródás helye látható és tapintható, a nyelőcső-eltömődés fölötti szakasz tartósan megtelik, a ló regurgitál. A görcsoldók adása után meg kell próbálni az elzáródást okozó, általában nem eléggé megrágott és megnyálazott falatot elnyújtottabbá masszálni, így előfordulhat, hogy a ló lenyeli. A szondával való erőltetett letolás kockázatos, mert a szonda a mellkasi szakaszba továbbítja és tömöríti a falatot. A nyelőcső nyaki szakaszából műtéttel jól eltávolítható az elzáródást okozó takarmány.

Gyomorhurut. Penészes, dohos szálas takarmány, egyoldalú, túlzott zabetetés (savanyú irányba eltolódó vegyhatású gyomortartalom), az etetési idő be nem tartása, levegőnyelés, rozsférgesség, rossz fogazat (hiányos megrágott takarmány) okozhatja. Az étvágy csökken, a ló ásítozik, különösen fémtárgyakat szívesen nyalogat, nyálzik, üresen rág. A nyelv lepedékes, a bélsár „besült” vagy éppen híg (egyidejű bélhurut). Az enyhe kólikás nyugtalankodás ritka. A diagnosztikai gyomormosás megkönnyíti a betegség felismerését. Az esetleges fogrendellenességek kezelése után 1 nap koplalás mellett a lovat kamillateával kell itatni, és a bélcsatornát sós hashajtókkal kiüríteni. Jó minőségű, könnyen emészthető takarmány, étvágyjavítók, és higított sósav adása után 1-2 hét múlva a ló korábbi étvágya visszatér.

Heveny gyomorkitágulás és –megterhelés. Gyakori betegség, nehezen emészthető vagy rossz fogazat miatt nem rágott, gyomorban sokáig időző és vízfelvétel miatt megduzzadó takarmány okozhatja. Gyakoribb oka a túletetés vagy nagy adag abrak, tök vagy répa felvétele (ha pl. a ló elszabadulva takarmányhoz, jut), ill. a friss zöldtakarmányból termelődő gázok, okozta tágulás. Másodlagos a gyomortágulat, ha a gyomor- és béltartalom kiürülése valami okból (pl. bélelzáródás) akadályozott. A ló már a túletetés után 1 órával súlyos, kólikás nyugtalankodást mutathat. Kapar, a hasát nézi, a lábát maga alá szedi, izzad, lefekszik, hempereg, gyakran kíméletlenül földhöz veri magát. Spontán javulásra csak ritkán és enyhe esetekben számíthatunk. Az általános állapot legtöbbször rohamosan romlik, és kötőhártyák kipirulnak, később piszkosvörösek, a pulzus gyenge, percenként 60-80. Ha a gyomor tartalmát görcsoldók és vérkeringésre ható szerek, esetleg bódítás mellett gyomorszondán át nem ürítik ki, gyomorrepedés, esetleg rekeszrepedés vagy fulladás következhet be. Életmentő lehet az orrnyelőcsőszonda levezetése is, ha azon át legalább a gázok lebocsáthatók. Mindig súlyos tünet és a várható gyomorrepedés jele, ha az állat böfög és az egyébként hányi nem tudó ló orrnyílásaiban kevés gyomortartalom, jelenik meg. Meg kell akadályozni, hogy a ló földre vesse magát (gyomorrepedés okozhat), de a mozgatás káros, mert reflexesen gátolja a gyomor kiürülését. Jó hatású bódító a Combelen és a Domosedan. Ha a gyomrot sikerül kiüríteni, a ló állapota rohamosan javul, néhány nap pihenés után munkába fogható. Ha a gyomor megrepedt, a ló már 2 óra elteltével elpusztulhat.

Savós-véres gyomorgyulladás. Általában az új kukorica vagy a rozs etetése után néhány órával jelentkező, mérsékelt nyugtalankodással, nehezített légzéssel, 60-80-as percenkénti pulzusszámmal járó betegség. A kötőhártyák piszkosvörösek, szondán át vörösbor seprőjéhez hasonló savanykás, habzó, híg gyomortartalom ürül. A ló állapota azonban kezelés (adszorbensek, szívre ható szerek, diéta, kamillás itatás) ellenére is csak napok múlva javul. Szövődményként savós patairha-gyulladás léphet fel.

Bélhurut. Étrend hibák, szennyezett takarmány, parazitózis, fogrendellenességek, baktériumos fertőzések stb. okozhatják. A gyomorhuruthoz csatlakozhat, következménye minden olyan állapotnak, amik a belekben vénás pangást okoz (pl. idült szív-, máj-, vesebetegségek). A vékonybélhurut csak akkor jár hasmenéssel, ha a vastagbél is hurutos, egyébként a bélsárürítés inkább késedelmes. Az étvágy csökken, a hőmérséklet alig emelkedik, a ló csak enyhe kólikás tüneteket mutat, de a pulzus gyönge, és a kötőhártyák piszkossárgás-vörös színűek. Az általában gyomor-és bélhurut után visszamaradó önálló vastagbélhurut esetén az étvágy jó, de nehezen csillapítható a hasmenés. A heveny bélhurut gyakori szövődménye a belső szemgyulladás és a savós patairha-gyulladás. Enyhe esetekben hatásos lehet a takarmányozási hibák rendezése, 1-2 nap koplalás, kamillatea itatása és a bélcsatorna kiürítése. Ha szükséges, a vérkeringés támogatása, antibiotikumos, szulfonamidos kezelés, összehúzó és adszorbens szerek, keserűanyagok, és higított sósav adása kerülhet szóba. A fiatal, főként szopós csikók gyakran hetekig, hónapokig hasmenések, elfogadható általános állapot mellett, legtöbbször láztalanul. Ez a hasmenés gyakran a has lehűlésére, ill. – a bélsár bakteriológiai vizsgálata szerint – baktériumos fertőződésre vezethető vissza. Tapasztalatok lótenyésztők szerint az anya teje is kiválthatja és fenntarthatja a hasmenést. Gyakran higiénés körülmények rendezése és a célzott antibiotikumos kezeléssel kiegészített enterális kezelés is csak hosszabb idő után eredményes. Rendkívül fontos a hasmenés következtében elvesztett folyadék pótlása megfelelő összetételű folyadék itatásával vagy infúzióval.

Gyomor- és bélgyulladás. Tartási, takarmányozási hibák mellett is legtöbbször baktériumos fertőzés okozza, különösen, ha az ellenálló képesség csökken, pl. hosszú szállítás, kimerítő versenyek, betegségek (pl. hurutos lóinfluenza, petecskór, parazitás betegségek stb.) miatt. Az önálló vékonybélgyulladás magas lázzal, súlyos levertséggel, 80 perc fölötti pulzus számmal, renyhe bélhangokkal és piszkosvörös kötőhártyákkal jár, de a hasmenés nincs, sőt a bélsár apró és száraz. A kórjóslat kedvező, a ló 8-10 nap alatt gyógyul, de súlyos esetekben hashártyagyulladás és emiatt bélösszenövés léphet fel. A ló emiatt gyógyulása után időnként nyugtalankodik, és a hátán fekszik. A vastagbélgyulladás és a bélcsatorna teljes hosszára kiterjedő gyulladás mindig hasmenéssel, erős bugyborékoló bélzörejekkel jár, a kezelés az előzőek szerint.

Hurutos bélgörcs és csikómozgási kólika. Az enyhe, közepesen súlyos, ritkábban súlyos kólikás nyugtalankodás leggyakoribb oka. Meghűlés, megfázás, szeles idő, hideg víz, fagyos vagy penészes takarmány, frontváltozás stb. okozhatja. Hirtelen jelentkező, ismétlődő görcsös állapot jellemzi élénk bélzörejekkel. Hasmenéssel ritkán jár, magtól is megszűnhet, de a szövődmények kialkulását (pl. bélhelyzetváltozás) nem szabad kockáztatni a kezelés elhagyásával. A szokásos görcsoldók (Algopyrin, No-Spa) jó hatásúak, ezeknek a lótartó gazdaságban mindig kéznél kell lenniük. A lovat felügyelet mellett, meleg helyen kell elhelyezni, különösen a hasát alaposan le kell csutakolni. A meleg kamillatea itatása jó hatású. A görcsök megszűnése után a ló másnap ehet és dolgozhat. Hasonló tünetekkel jár az ún. csikómozgásos kólika, a méh izomzatának görcsös összehúzódása, amelynek kiváltó okai – a magzat mozgása mellett – hasonlóak a hurutos bélgörcséhez. Hasonló a kezelése is.

A belek felfúvódása. Ha a – legtöbbször hibás takarmányozásra visszavezethető – túlzott bélgáztermeléssel nem tart lépést a gázok kiürülése vagy a gázok eltávozása akadályozott (pl. bélkő, bélhelyzetváltozás, szögbetörés stb.), akkor a ló felfúvódik. Enyhe esetben a görcsoldók és kíméletes mozgatás hatására a gázok távoznak. Súlyos esetben a horpaszok dobszerűen feszesek lehetnek, a ló súlyos, folyamatos, de a gyomorkitágulásnál enyhébb kólikás tüneteket mutat, a légzés nehezített, a pulzus szapora és gyönge, a kötő- és nyálkahártyák kékesvörösek. A felfúvódott belek a medencébe nyomulnak, gátolják a rektális vizsgálatot. Kezelés nélkül a ló megfulladhat vagy szívbénulás, bél-, illetve rekeszrepedés miatt hullik el. A görcsoldás, a vérkeringés támogatása és a bélgázoknak a jobb horpaszon vagy a végbélen át való bebocsátása bélszúrással életmentő beavatkozás. Súlyosan felfúvódott lovat klinikára szállítani is csak az ismertetett elsősegély után szabad. Másodlagosan fúvódik fel a bél, ha üregbe bármi ok miatt elzáródik vagy a bélműködés reflexesen (pl. hashártyagyulladás miatt) leállt.

A bélsárpangás és a bél elhomokosodása. Bizonyos értelemben a tartási, takarmányozási viszonyok indikátora. A rossz minőségű, elfásodott, sok ballasztanyagot tartalmazó, eléggé meg nem rágott takarmány, a kevés ivóvíz, a rossz fogazat, a kifáradás, az öregkor és a kevés mozgás hajlamosít a betegségre. A lassan haladó béltartalom besűrűsödik, a bél izomzata elfárad, a bélműködés előbb-utóbbi eláll. A bél kitágul, és a felhalmozódó bélsártól általában a jellegzetes bélszakaszokban (pl. a vakbélben, a bal remesefekvetekben, a medencei görbületben, a remese gyomorszerű tágulatában, a vékonybélben, a csípőbél végén) elzáródik. Ritkábban az elzáródása az epés- és csípőbélben, a szűk remesében és a végbél ampullájában. Elzáródást és bélsárpangást okozhat másodlagosan a bélszűkület, a hasüregi szervek összenövése, a belek szögbetörése, kisfokú helyzetváltozása, a bélfodri tályog, az eltályogosodott petefészek stb. A bélsárpangás alattomosan kialakuló betegség, kezdetben esetleg nem is jár tünetekkel. A bélsár apró, sötét és fényes. A ló bágyadt, étvágya csökken, nyújtózkodik, és egyre gyakrabban mutat ismétlődő, de nem súlyos nyugtalanságot, nézi a hasát, topog, esetleg sokat fekszik vagy jellegzetes „ hintaló állást” veszi fel. Ez az állapot akár 1-2 hétig is eltarthat, amíg a bélsárral feszülő bél elhal, és hashártyagyulladás alakul ki. A tünetek egyértelműek. A rektális vizsgálattal legtöbbször az elzáródás helye is megállapítható. Legjobb a kórjóslat a végbél és szűkremese obstiációnak, kevésbé jó az egyéb vastagbél-elzáródásoknak. A cél a tömött béltartalom felpuhítása orrnyelőcsőszondán átadott sós hashajtókkal és végbélbeöntésekkel. A kezelésnek folyamatosnak kell lennie, és klinikán is napokig eltarthat. Az eredmény még így sem biztos. Szerencsés esetben ma már jó eredménnyel eltávolítható az összesűrűsödött bélsár hasműtéttel is. A vékonybél-elzáródás hirtelen jelentkezik, súlyos tünetekkel jár és 1-2 napig tart. Műtét nélkül a betegek jelentős része elpusztul. Jó minőségű takarmány etetésével, a fogak rendben tartásával (legalább évente egyszer alapos fogvizsgálat) és rendszeres mozgással és bélsárpangás megelőzhető. Ha a bélsár besült, a ló vizsgálatáig is maréknyi keserűsót kell az abrakra szórni etetésenként. Homokos, szennyezett takarmány (pl. kukoricaszár) etetésekor, homok vagy föld unalomból vagy éhségből való megevésekor esetenként 30-50 kg homok vagy föld gyűlhet össze a vastagbelekben. A tünetek és a kezelés a vatagbél-obstipációéhoz hasonló, a kezelés azonban kevésbé eredményes. Ezért itt is döntő jelentőségű a megelőzés.